A prosztata időskori betegségei

Idősebb korban a férfiak is több betegségre hajlamosak, mint fiatalon. Ezek közé tartoznak a prosztata megbetegedései, amelyekre szerencsére van gyógymód:különösen, ha idejében felfedezik őket.
Egy fontos szerv…
A prosztata magyarul dülmirigy a férfiak húgyhólyagja alatt elhelyezkedő, gesztenye méretű és alakú járulékos nemi mirigy, amelyeken keresztül halad a húgycső. Az általa termelt váladék az ondóhólyagok váladékával keveredve képezi az ondófolyadékot, a spermát, amely a magömlés során a húgycsövön keresztül ürül. Az ondófolyadék a hímivarsejtek számára biztosít megfelelő közeget azok továbbítását és mozgékonyságát segíti elő, ezért a megfelelő nemi működéshez, a nemzőképességhez nélkülözhetetlen. A prosztata mirigyállományból, kötőszöveti állományból és simaizomszövetből áll. Súlya újszülöttekben 1-2 gramm, ez a serdülőkor végére 18-20 gramm lesz.


Gyakori: a prosztata-megnagyobbodás
A férfiak többségénél 40 éves kor után újabb prosztata növekedésiszakasz kezdődik, ezt nevezzük jóindulatú prosztata megnagyobbodásnak vagy orvosi nevén benignus prostata hyperplasiának, az orvosi szaknyelvben rövidítve BPH-nak. A prosztata megnagyobbodása miatt vizelési panaszok jelentkezhetnek, gyakran akadályozottá válik a vizelet kiürítése a hólyagból.Az 50 év feletti férfiaknál több mint 50%-nál, 80éves kor felett pedig már 90%-nál okoz panaszt. Mi okozza a problémát? A megnagyobbodott prosztata nyomást gyakorol a hólyagra és a húgycsőre,fokozódik a simaizomsejtek tónusa a hólyagnyakban, a húgycsőben és a prosztatában. A prosztata megnagyobbodás kezdeti időszakában még nem okoz feltétlenül panaszokat, később azonban a betegek vizelése nehézzé válik préseléssel indított, a vizeletsugár gyenge. A betegek nappal gyakran, majd éjszaka is egyre sűrűbben ürítnek vizeletet. A vizelési inger sürgető,viszont a hólyag kiürítése nem tökéletes. A vizeletsugárra jellemző hogy elakad, majd újra indul. A betegek vizeletüket nehezen tudják visszatartani a heves parancsoló ingerek miatt. A prosztata jóindulatú megnagyobbodása lehet ártalmatlan betegség, de lehetnek igen súlyos következményei is! A tünetekből önmagában ezt nem lehet megállapítani, urológia szakvizsgálatra van szükség. A betegek kis hányadánál fordul elő az, hogy a prosztata megnagyobbodása ellenére semmiféle panasz vagy következmény nem jelentkezik. A betegség a kor előrehaladtával az esetek többségében rosszabbodik, a tünetek súlyosbodnak. A vizelés az egyre gyakoribbá és nehezebbé válik, a hólyag izomzata jobban erőlködik. Az elégtelen vizeletürítés miatt vizelet marad a hólyagban,ami elősegíti ahúgyúti fertőzések kialakulását. A fertőződés és a visszamaradó vizelet miatt a hólyagban kőképződés indulhat meg. A hólyag a nehezített ürülés,a fertőződés, a gennyes vizelet és a kőképződés miatt károsodik.Ahólyagürülési zavar következtében a vesék által termelt vizelet sem tud akadálytalanul a hólyagba jutni, ezért a vesék üregrendszerében pangás léphet fel, a folyamat vesekárosodáshoz vezethet. A betegség előrehaladása egyeseknél olyan lassú lefolyású, hogy figyelmeztető tünetek nélkül, alattomosanvezethet hólyagkárosodáshoz, a veseműködés romlásához, akár veseelégtelenséghez is. Későn felismert, kezeletlen, súlyos esetekben előfordulhat, hogy a hólyag és a vesekárosodás olyan mértékű, hogy sem gyógyszerrel, sem műtéttel nem lehet már segíteni, állandó katéter viselése, művese kezelés szükséges.

vizelési panaszokra vonatkozó kérdőív az International Prostate Symptom Score (IPSS). El kell végezni az első vizsgálat alkalmával, a kezelés ideje alatt és utána is a terápia hatékonyságának lemérésére. A vizelési panaszokhoz társuló életminőség kérdés(LQ) elsősorban a kezelés elkezdésének időpontjához, illetve a kezelés típusának megváltoztatásához nyújt segítséget. 
A vizelet áramlás mérésére szolgál az uroflowmetria, amellyel a húgycsövet időegység alatt elhagyó vizeletmennyiséget (ml/sec) mérjük. A vizsgálat során mérjük a kivizelt mennyiséget a maximális és átlagos távozási rátát, a vizelés időtartamát. Paraméterei közül mértékadó a maximális vizeletáramlás (Qmax) amelynek normál értéke férfiaknál 15-25 ml/sec, nőknél 20-30 ml/sec.
A vizsgálat után hasi ultrahangvizsgálattal mérjük a visszamaradó vizeletmennyiséget (reziduum).
Az Európai Urológus Társaság úgy akarta kifejezni a prosztata fontosságát, hogy szeptember 14-ét prosztatanappá nyilvánította első ízben 2005-ben.

Nem dughatja fejét a homokba,

mert a prosztata vizsgálat olyan egyszerű, mint az olajszint ellenőrzés.

A német BUNTE magazin szerint “ a magára valamit is adó férfi nem csak jól öltözik, jó arcszeszt használ, hanem minden évben elmegy urológushoz is”.

Kezelhető!
A kezelésre alapvetően gyógyszeres és műtéti kezelési módok állnak rendelkezésre, ezek mellett számos ún. alternatív kezelési mód ismert. A kezelési módmeghatározása egyénre szabottan történik.  Ha a szomszédnak a reklámból ismert készítmény segített, nem biztos, hogy egy másik páciensnek is az a javasolt, még ha panaszaik és a tüneteik „ugyanazok” is. Előfordulhat,hogy a rendszeres ellenőrzés elegendő. Ha kezelésre van szükség, akkor elsősorban gyógyszeres, esetleg alternatív kezelést vagy műtétet javasol.

Ritkább: prosztatarák
Az idősödő férfit veszélyeztető másik fontos betegség a prosztatarák. A mirigyállomány hámsejtjeiből kiinduló rosszindulatú daganatos megbetegedést, szövetszaporulatot nevezzük prosztataráknak. Mint minden rosszindulatú daganatra,erre is jellemző a folyamatos növekedés, a környező szervekre való átterjedés, a vérzésre való hajlam és a távoli szervekbe történő áttétképzés. A prosztatarák csak igen ritkán jelentkezik az 50.életév előtt, a felismert megbetegedések több mint 80%-a 65 évesnél idősebb férfiaknál fordult elő. A betegek száma növekvő tendenciát mutat, mivel az átlagéletkor emelkedése miatt megnő a betegség kialakulásának lehetősége. A betegségre az életkor mellett hajlamosító tényező családi előfordulás: a közvetlen hozzátartozóknál (apa, testvér, nagybácsi) jelentkező betegség figyelmeztető és szűrésre ösztönző. Érdekességként említhető, hogy világviszonylatban a prosztatarák előfordulási aránya az afroamerikai férfiak körében a legmagasabb, ami genetikai, öröklött és környezeti tényezők együttes szerepére utal.
Fontos a szűrés!
A prosztatarák kialakulásának kezdeti stádiumában nem okoz olyan jellegzetes tüneteket, amelyek felhívnák a páciens figyelmét a veszélyre, ezért a prosztatarák korai felismerése csak tünet- és panaszmentes betegek a szűrővizsgálat lehetséges! Általánosan elmondható a rákos megbetegedések, és így ennek esetében is, hogy a korai felismerés és kezelés megnöveli a gyógyulás esélyét. A prosztatarák gyakran igen lassú növekedést mutat, azt is szoktuk mondani, hogy biológiai viselkedése igen változó. Ha a betegség kifejlődése időskorban kezdődik meg, a hatás gyakran minimális. Valójában sok idős prosztatarákos beteg halálának nem a prosztatarák az oka! Fiatalabb korban jelentkező betegség esetében valószínűbb a betegség súlyosbodása és halálos kimenetele.

A PSA (Prosztata Specifikus Antigén) rutin szűrővizsgálatnak számít az 50 év feletti panaszmentes férfi populációban és panasz esetén pedig elvégzendő. Ezt az 1971-ben felfedezett fehérjét csak a prosztata-acinusok és a kivezető csövek epithelsejtjei termelik, azért prosztata specifikus, de nem rák specifikus, tehát a prosztatagyulladás és jóindulatú prosztata megnagyobbodás esetén is emelkedett lehet. A magas összes PSA és az alacsony szabad PSA nagyon jellegzetes prosztatarákra. A PSAD a szérum teljes PSA és a prosztata tömegének hányadosa. Másik támaszkodási pont a teljes PSA és a szabad PSA aránya.
Fontos hangsúlyozni, hogy PSA vizsgálat nem helyettesíti a Rectalis Digitális Vizsgálatot (RDV), amely a prosztata végbélen keresztüli vizsgálatát jelenti és a kettőt együttesen kell alkalmazni kiegészítve vizeletvizsgálattal és ultrahangvizsgálattal.

Kezelhető!

Okkeresés              
A prosztata megnagyobbodás és a prosztatarák kialakulásának pontos okát nem ismerjük. A szexuális aktivitás nincs hatással a betegségek kialakulására: épp úgy érinti a szexuálisan aktív és a nemi élettől tartózkodó férfiakat is. Miért indul növekedésnek egy testrésze a férfinak, amikor idős korban inkább a szervek sorvadása, működésük gyengülése jelentkezik? Ismert, hogy a férfi nemi hormonok, tesztoszteron nélkül nem alakul ki prosztata megnagyobbodás, és ismert a prosztatarák hormonfüggősége is. Az életkorral a hormonszintek azonban csökkennek, ahogy ezt már említettük. Miért növekszik a prosztata az idősödéssel miközben a tesztoszteronszint az életkor előre haladtával csökken?  A tesztoszteronpótló kezelés vajon nem fogja növelni a prosztata nagyságát és így fokozni a vizelési panaszokat? Nem okoz prosztatarákot a külsőleg bevitt tesztoszteron? Prosztatarák gyógyulása után adható-e biztonsággal hormonkezelés?
Kockázatos-e a tesztoszteronpótlás?
Mikor nem adható tesztoszteronkezelés? Az életkor önmagában nem ellenjavallt, nem javasolt azonban, ha sűrű a páciens vére, túlzottan magas a vörösvértestek aránya, súlyos szívelégtelenség esetén vagy férfi mellrák eseteiben. Bashin és munkatársai, 2005-ben megjelent közleményükben arról számoltak be, hogy idős emberekben az emelkedő dózisú tesztoszteronpótlással nem emelkedett a prosztata specifikus antigén (rövidítve PSA) értéke, amely a prosztatarák gyanúját felvető jelzőanyag a vérben. Zitzmann és munkacsoportja szerint a több éves injekciós hormonpótló kezelés mellett, több mint négyéves átlagos követési idő után nem tapasztalták a prosztata jelentős növekedését betegeiknél. Haider és munkatársai 2009-ben megjelent közleményében 17 férfi kezeléséről számoltak be, és azt találták, hogy tesztoszteron kezelés mellett a vizelési panaszok nem fokozódtak, a vizelés utáni visszamaradó vizeletmennyiség nem növekedett.Calof és munkatársai a legmagasabb szintű nemzetközi vizsgálatok eredményeit összesítve ún. metaanalízist végezve aközépkorú idős betegeknél hosszútávú hormonkezelés esetén sem volt gyakoribb a prosztatarák. A kontrollcsoporttal összevetve nem volt lényeges különbség, tehát a hormonkezelés hatására nem alakult ki gyakrabban a betegség. Mai tudásunk és rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján megállapítható,hogy a mai korszerű és biztonságos tesztoszteronpótlás nem növeli a prosztata térfogatát, nem fokozza, vagy súlyosbítja a vizelési panaszokat.Rendkívül fontos megállapítás az is, hogy nem növeli a prosztatarák kialakulásának kockázatát, és nem okoz prosztatarákot, mint azt eddig általánosságban gondolta páciens és orvos egyaránt.